2. fejezet

Félhettem volna tőle, hisz egy idegen férfi ácsorgott a zuhanyzómban; viszont szegény a csempének támaszkodott, hogy állva tudjon maradni; a víz piros volt a lába körül.
-Veled meg mi a jó ég történt; és mit keresel a lakásomban? Közben a szekrényhez léptem; elővettem az óriásméretű frottírtörölközőmet, és a férfi felé indultam. Csak a fejét volt hajlandó velem szembe fordítani. Kerek, láztól csillogó szemekkel nézett rám.
-Zack segített. Hangja rekedt volt, szinte már reszelős. Értetlenül megráztam a fejem. Mi van Zack-el? Aztán rájöttem; az előbbi kérdésemre reagált.
-Értem; de ha továbbra is a zuhany alatt állsz, el fogsz vérezni. Gyere ki onnan légyszíves, már ha élve akarod elhagyni a lakásom.
-De... én... meztelen vagyok. Arca vörösre váltott. Zavarban van; esett le. A törölközőt felé tartottam majd elfordítottam a fejem.
-Így jobb? Nah mire vársz? Ne aggódj, láttam már meztelen férfit. Kis hezitálás után kilépett a tus alól majd a törölközőhöz vánszorgott. Óvatosan köré tekertem, vigyázva a sebeire.
-Most pedig lefertőtlenítem a sérüléseidet. Megragadtam a karját és a konyhába vezettem. Leültettem egy székre. Végig kutattam a konyhaszekrényt mire megleltem az elsősegélydobozt.
-Ugye tudod hogy amit én fogok csinálni az nem lesz elég; be kell hogy vigyelek a kórházba. Ijedt tekintetére felsóhajtottam. Jól van nyugi, majd azt mondjuk hogy átestél az üvegajtón; de a dokinak viszont tudnia kell mi történt valójában.
-Rendben van. Adta be a derekát.
Miután leápoltam egy kicsivel jobb színben volt; igaz még mindig nagyon sápadt, de azért már nem volt hullaszínű. A kórházba szállítás se ment zökkenőmentesen, mert Fáraó telefonált útközben. Majd a nagyi zaklatott a nyári eleji mulatsággal kapcsolatban, végül apa kitalálta holnap vacsorázzunk együtt; hogy mindig mindenki engem talál meg! Épp eléggé sűrű napom volt így is; gondoltam, de ekkor még nem tudtam mi vár rám.


Olyan hajnali egykor, hullakómásan beestem az ágyamba, és azonnal ájultan álomba zuhantam.
Hiába aludtam kereken nyolc órát, reggel fáradtnak elhasználtnak, kimerültnek éreztem magam. Hm... hát igen kicsit zsibbasztóan fárasztó napom volt tegnap. Az idegen, akit a fürdőmben találtam, Rafenek hívják, öcsém egyik haverja. Csupán annyit tudtam csak meg róla, hogy egy banda támadta meg; többet nem volt hajlandó elárulni. Ráadásul miközben elszállítottam a kórházba, Fáraó hívott. Valami nagy fejes partit adott a lányának Jessica-nak, de a lányka nem érkezett meg a helyszínre, és a fickó minket hívott, kerítsük elő. Mondanom sem kell, a csajszi egy bárban múlatta az időt; kész agyrém volt. Utána Matt meghívott minket a kocsmába egy szíverősítőre. Nem csodáltam hogy szüksége volt rá; a lányka teljesen beindult rá; szinte kihisztizte az apjától hogy Matt az övé legyen. A srác akkor fogta menekülőre a dolgot, amikor Jessica kijelentette Matt az ö tulajdona és senki nem beszélhet vele, nem érhet hozzá. Matt itt kiakadt. Azt hittem sikítva, haját tépve elmenekül, ami így is lett, kivéve a sikoltós, hajtépős epizódot. Szinte már sajnáltam a lányt; az ilyen kis hisztis elkényeztetett libák, mind azt hiszik ha van pénzük, pontosabban az apjuk pénze; övék az egész világ. Bár ez nem a lányka hibája; sokkal inkább apucié. Nah mind1, szegény Matt; gondolom ilyenkor átkozza testi adottságait. Tíz óra körül nagymami beugrott hozzám. Addig nem hagyott békén amíg az egész "bulit" fel nem vázolhatta nekem. A végén már sírtam a röhögéstől. Imádom a nagyimat, de néha olyan szabad szellemű, makacs, ráadásul mániája a szervezés.
-Nagyi, nem lesz ez egy kicsit sok? Meg fogod őrjíteni apát.
-A fiam nincs tisztában vele hogy ez milyen fontos lenne a cégének; és különben is, neked is meg kéne állapodnod végre. Nah itt lett elegem az én drága nagymamából. Azzal az ürüggyel hogy dolgoznom kell menni, kipateroltam a lakásból. Vártam tíz percet, hogy elviharozzon a kocsijával, majd apához siettem.
Kiveséztük nagyi őrültségeit, megebédeltünk, utána apa megkért nézzek szét nagyapa dobozaiban, ugyanis amióta meghalt, a nagyi nem volt hajlandó egyet sem kinyitni. Azt mondta csak fájdalmat okozna neki az emléke. Meg is értem, hisz egy emberöltőt leéltek együtt, imádták egymást. Nagymaminak öt évébe telt feldolgozni hogy nagypapi nincs többé. Most csak felszakadnának a sebek.


Miközben nagypapi iratai közt keresgéltem rábukkantam egy jelentéktelennek tűnő szerződésszerű mappára. Már dobtam volna félre amikor megakadt a szemem a nevemen.
Evana Dylan Dover házasságot köt Rafael Casstalno-val; hirdette a papír. Kerek szemekkel bámultam a lapokat. Hogy miii?! Én és a házasság? Ráadásul egy elrendezett házasság?! Ez már több a soknál. A mappával a kezemben, apa keresésére indultam. Akit meg is találtam a szobájában. Mint egy fúria, rontottam rá.
-Még is hogy képzeltétek ezt?! Lengettem meg előtte a szerződést.
Hökkenten nézett rám majd a lapokra. Döbbenete rémületbe csapott át.
-Kicsikém én... nem akartam hogy megtaláld... apa már meghalt szóval az egésznek nincs jelentősége.
-Ezt nem te írtad?
-Nem. Én soha nem kényszerítenélek semmire. Gyengéden átölelt.
A sokk még mindig nem múlt el, bár ahogy elnéztem, a papíron lévő dátum nyolc évvel ezelőtti. Megkönnyebbülten lélegeztem fel; katasztrófa elhárítva.
-ÖÖ Dylan... van egy kis gond. Szégyenlősen nézett rám. Ajjaj ha apa így szólít és néz abból nem sok jó szokott kisülni.
-Ahh mond, ne kímélj.
-Nagyi ragaszkodott hozzá, hogy meghívjuk a Casstalno családot a nyári mulatságra.
-Oké nem gond. Szórakozottan bámultam ki az ablakon. Végre nyár van; mindig is imádtam ezt az évszakot.
-Dy, azt hiszem nem érted; anya meghívta Rafaelt és az egész Casstalno családot a mulatságra.
-Hogy miii? Tértem egyből magamhoz. Na ne! Nagyi szervezkedésbe lépett; mivel Zack-et túl gyerekesnek tartja; Scott már házas; és Joe általában csak nagy ritkán elérhető; engem szemelt ki, arra hogy megházasítsa. Ha belegondolok hogy milyen szerencsés is szoktam lenni... Veszek egy repülőjegyet a Déli sarkra; de csak oda, vissza nem. ÁÁÁ segítség! Már tavaly próbálkozott a nagyi kerítőnőt játszani, csak nem úgy sikerült mint ahogy elgondolta. Mind1, most nem hagyom magam.
-Ugye nem azt tervezed hogy lelépsz a hétvége előtt? Apám kölyökkutya szemekkel bámult rám. Tudja jól ha így néz rám nem tudok neki nemet mondani.
-Pedig azt terveztem, és különben is apa, ne néz így rám.
-Könyörgök Dy ne hagyj magamra anyámmal; idegbajt fogok kapni tőle. Öcséd valószínű kihúzza magát a buli alól, bátyáidra nem számíthatok.
-Nah jó, de ha valami probléma lesz, te viszed el a balhét, oké?
-Számíthatsz rám Dy. Már megszoktam tőle a Dy becenevet.


Itt és most kijelentem csak és kizárólag apa szólíthat így, jah és plusz a főnököm. Akit, megjegyzem, személyesen sose láttam; mindig csak telefonon lehet elérni; ráadásul még az igazi nevét sem tudom. Jó, mi? Annyit árult el, hogy Fáraó a fedő neve. Általában elváltoztatja a hangját ha beszélünk. Rajtam kívül még három csajszi és három férfi van a csapatban.
Angyal, azaz Jackie Szilur; szerény csöndes lánynak látszik, de én ismerem milyen igazából. A másik lány Carmen Moon ő eléggé temperamentumos. Igaz hogy csak 19 éves, de egy computer zseni. A harmadik csajszi Charlotte, vagyis Charlie Moon, Carmen nővére. Roppant higgadt, vérbeli profi vezetője a csapatnak. Általában ő tart kordában. Sokszor ketten együtt megyünk küldetésre.
A férfiak: Dracken kicsit bohókás, viszont irtóra érti a dolgát; nagy átváltozó művész. A vezetéknevét senki nem tudja, csak Fáraó, ugyanis testvérek.
Matt Wolftfox, ravasz, rendkívüliek az érzékei, és igazi nőcsábász, bár rám nem hat a vonzereje, nem mintha próbálkozott volna.
Jatan Wild, mint a neve is mutatja; vad, meggondolatlan természete szöges ellentétben áll angyali külsejével. Szőke, nem inkább aranyszínű haja, zöldeskék szeme, bájos kisfiús arca van. Ez a csapatunk. Hét, veszélyesen intelligens, pokolian profi, észvesztően vonzó egyéniség. Ezt nem én mondom hanem a főnök; pirultunk is ezerrel. Ha ő mondja akkor igaz lehet, viszont szuper titkos az egész. Otthon mindenki úgy tudja hogy rendőr vagyok, ami igaz is volt három évvel ezelőttig. Akkor Fáraó megkeresett, pontosabban Dracken, Fáraó nevében, hogy csatlakoznék-e a csapatba. Azóta neki dolgozom, és el kell mondjam százszor hatékonyabban és láthatatlanabbul mint a rendőrségnél. Ráadásul ebben a nyolc emberben megbízhatom, nem úgy mint anyám a rendőr társában. Még valami; kilenc ember könnyebben dolgozik mint kettő.
Hm... mit mondhatnék még, imádom a munkám, ami egyben az életem. Fáraó és a csapat előtt, nem tudtam eldönteni, folytassam a rendőri munkám vagy inkább keressek valami jobb melót. Zsarunak is csak azért álltam mert ki akartam deríteni miért kellett meghalni az édesanyámnak, hogy miért ölte meg a saját rendőrtársa.

Szösszenet

Végre kész lettem az első fejezettel. Tudom, eléggé rövid lett, de majd igyekszem hosszabbakat írni. A következőben kiderül ki a rejtélyes idegen; és miért van ott Zack tornacsukája, ha ő maga még sincs otthon.
Ha benéztél légyszi dobj meg egy kritikával.