Végre kész lettem az első fejezettel. Tudom, eléggé rövid lett, de majd igyekszem hosszabbakat írni. A következőben kiderül ki a rejtélyes idegen; és miért van ott Zack tornacsukája, ha ő maga még sincs otthon.
Ha benéztél légyszi dobj meg egy kritikával.
2010. március 12., péntek
1. fejezet.
Fáradtan lerúgtam a cipőmet az előszobában. Öcsém converse tornacsukája már ott virított. Kabát sehol, meleg tavaszias idő révén. Táskámat a fogasra akasztottam.
-Tehát itthon van. Hm... ez furcsa; nem szokott este hat előtt hazavágódni. Átvánszorogtam a nappali szőnyegén, de valamin megakadt a szemem. Megdermedtem, majd hátraarcot csináltam. A vajszínű szöveten tenyérnyi bíbor folt éktelenkedett.
-Mi a szösz? Közelebb hajoltam. Szentséges merlin! Ez vér!
-Zack! Nincs válasz. Zack, itthon vagy? Átugrottam a szőnyeget, és a szobáját vettem célba. Sehol senki. Éppen hogy kifordultam az ajtón, vízcsobogás ütötte meg a fülem. Mi az ördögöt csinált már megint az az eszement kölyke?! Amióta hozzám költözött nincs egy nyugodt pillanatom. Folyton bajba sodorja magát, amiből persze nekem kell kihúznom. Nem csoda hogy apának elege lett belőle és hozzám paterolta. Én vagyok az egyetlen aki képes elviselni a családból. Pedig a jellemünk ég és föld. Három fivérem van; és nem csodálkozom hogy ördögfiókáknak hívtak minket a városban, gyerekkorunkban minden balhéban benne voltunk. Külsőleg és belsőleg is teljesen különbözünk. Joe a legidősebb köztünk, de a legvagányabb is egyben. Scott, hát ő érdekes személyiség. Olyan akár egy szórakozott professzor, de ha kell nagyon határozott; ö az egyedüli aki házas. Scott után én következem a sorban. Hm... mit mondhatnék, Evana Dylan a józanság mintaképe. Ezt ragasztották rám, pedig ha tudnák igazából milyen vagyok... hajjaj. Mivel a gimiben mindenki ismert, játszottam a jó kislányt, de amikor bekerültem az egyetemre beindult az élet. Végre önmagamat adhattam. Apa azt mondta csodálkozott is miért viselkedtem a középiskolában aranyos józan lányként amikor anyára ütöttem, aki valljuk be nem a szerénységéről, nyugodt természetéről híres. Igen temperamentumos bolondos nő volt; ráadásul rendőr. Annyi idős volt mint most én, amikor meghalt. (A társa, Win Fuller lelőtte, utána magával is végzett a fickó.) Eléggé rohanó, izgalmas életet életek apával, legalább is ő ezt mondja. Zack, nos ő legkisebb, és huszonöt éves létére még mindig kölyökként viselkedik. Nem mintha bánnám mert rengeteget lehet vele bolondozni, csupán túl sokszor keveredik bajba. Persze ki más rántaná ki a lekvárból, mint a nővére. Nah jó térjünk vissza a jelenbe. Amilyen lendülettel nyitottam be a fürdőbe, olyan hirtelen fagytam oda az ajtóba. Ugyanis öcsém háta helyet egy idegen véres, sebes hátával szemeztem. Mi a franc történt vele?!
-Tehát itthon van. Hm... ez furcsa; nem szokott este hat előtt hazavágódni. Átvánszorogtam a nappali szőnyegén, de valamin megakadt a szemem. Megdermedtem, majd hátraarcot csináltam. A vajszínű szöveten tenyérnyi bíbor folt éktelenkedett.
-Mi a szösz? Közelebb hajoltam. Szentséges merlin! Ez vér!
-Zack! Nincs válasz. Zack, itthon vagy? Átugrottam a szőnyeget, és a szobáját vettem célba. Sehol senki. Éppen hogy kifordultam az ajtón, vízcsobogás ütötte meg a fülem. Mi az ördögöt csinált már megint az az eszement kölyke?! Amióta hozzám költözött nincs egy nyugodt pillanatom. Folyton bajba sodorja magát, amiből persze nekem kell kihúznom. Nem csoda hogy apának elege lett belőle és hozzám paterolta. Én vagyok az egyetlen aki képes elviselni a családból. Pedig a jellemünk ég és föld. Három fivérem van; és nem csodálkozom hogy ördögfiókáknak hívtak minket a városban, gyerekkorunkban minden balhéban benne voltunk. Külsőleg és belsőleg is teljesen különbözünk. Joe a legidősebb köztünk, de a legvagányabb is egyben. Scott, hát ő érdekes személyiség. Olyan akár egy szórakozott professzor, de ha kell nagyon határozott; ö az egyedüli aki házas. Scott után én következem a sorban. Hm... mit mondhatnék, Evana Dylan a józanság mintaképe. Ezt ragasztották rám, pedig ha tudnák igazából milyen vagyok... hajjaj. Mivel a gimiben mindenki ismert, játszottam a jó kislányt, de amikor bekerültem az egyetemre beindult az élet. Végre önmagamat adhattam. Apa azt mondta csodálkozott is miért viselkedtem a középiskolában aranyos józan lányként amikor anyára ütöttem, aki valljuk be nem a szerénységéről, nyugodt természetéről híres. Igen temperamentumos bolondos nő volt; ráadásul rendőr. Annyi idős volt mint most én, amikor meghalt. (A társa, Win Fuller lelőtte, utána magával is végzett a fickó.) Eléggé rohanó, izgalmas életet életek apával, legalább is ő ezt mondja. Zack, nos ő legkisebb, és huszonöt éves létére még mindig kölyökként viselkedik. Nem mintha bánnám mert rengeteget lehet vele bolondozni, csupán túl sokszor keveredik bajba. Persze ki más rántaná ki a lekvárból, mint a nővére. Nah jó térjünk vissza a jelenbe. Amilyen lendülettel nyitottam be a fürdőbe, olyan hirtelen fagytam oda az ajtóba. Ugyanis öcsém háta helyet egy idegen véres, sebes hátával szemeztem. Mi a franc történt vele?!
Secret Team
Most még csak képet teszek fel a szereplőkről, mert még dolgozom az első fejezeten. Háromszor kellett újra írnom:(
Remélem nem fogtok "megenni" a szereplők képei miatt. Én ilyennek képzelem el őket.
Remélem nem fogtok "megenni" a szereplők képei miatt. Én ilyennek képzelem el őket.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)